Pasizási és Csajozási tippek feromonos parfüm Feromonos Parfüm Csábítási Tippek

Számodra mit jelent a szerelem?

Azt tudjuk a szerelemről, hogy egyszer majd eljön valaki, aki tökéletes a számunkra, nekünk lett teremtve, imád és imádjuk, nem hagy el a halálig.
Ehelyett csupa csalódás, csalás, kiábrándulás, válás, jobb esetben sírig tartó dögunalom vár a legtöbb kapcsolatban. Lehet, hogy másképp kellene gondolkozni a szerelemről?
 

Feromon Parfüm-mindent-a-szerelemrol

A boldogság legnagyobb ellensége, hogy folyton illúziókat kergetünk, korlátokat állítunk, poros elképzelésekhez ragaszkodunk ahelyett, hogy meglátnánk a szépségét, újszerűségét annak, ami van. Hányan írtunk már listát arról, milyennek kell lennie a jövendőbelinek?
Nem kell herceg, fehér lovon
Egyik barátnőm világéletében nagyon figyelt a látszatra, el nem ment volna otthonról, ha nem passzol a cipője színe a táskájához, ha nem áll úgy a haja, mintha fodrásztól lépett volna ki. Andrea kapcsolatai is mind a tökélyt sugallták, a szerelmei mindig vállas, elegáns, ápolt férfiak voltak lehetőleg státuszautóval.

Míg egy nap, a sokadik csalódás után bele nem botlott valakibe, aki egy fejjel alacsonyabb volt nála és pocakos, pénze se nagyon volt, viszont még soha, senkivel nem nevetett annyit, mint vele. Ákos mellett Andrea nem érezte már, hogy olyan kínosan kellene ügyelnie a külsejére, felszabadult. – Nem tudom megfogalmazni, mit eszek rajta – mondta egyszer nekem – egyszerűen csak őrült jól érzem magam, ha ott van velem…

A szerelemnek nem dolga, hogy boldoggá tegyen
Az amerikai spirituális író, Joseph Campbell kimondja, egy párkapcsolatnak soha nem az a célja, hogy boldoggá tegyen bennünket, hanem az, hogy tudatosabbá. A boldogság csak szerencsés hozadék, ajándék, jelzés arra, hogy jó úton járunk. Mit is jelent ez? Mind a keleti filozófiák, mind a nyugati pszichológia egyetért már abban, hogy a kiegyensúlyozott, derűs állapothoz előbb önmagunkban kell megtalálni a békét, boldogságot, a szeretetet. Aki nem képes önmagát szeretni, az viszonozni sem tudja a felé áramló szeretetet, hiszen mindig gyanakodva fogadja majd: mit szeret rajtam, amikor én egyáltalán nem vagyok szerethető?

Ez a gondolkodás vezet aztán a játszmákhoz: mivel magamat nem tartom alkalmasnak a szeretetre, egy másik arcot mutatok, hogy elhitessem a másikkal, szerethető vagyok. De boldog lehet-e az, aki mindig álarcot hord? Lehet-e éjjel nappal álarcban élni? Mit kezdünk azzal, ha nem minket szeretnek, hanem az álarcot, amit hordunk? És képes-e viszontszeretni egy álarc?

Hogyan szeresd önmagad?
Önmagunkat igazán szeretni elsőre lehetetlennek, túl nehéznek tűnik. Hogyan is szerethetném magamat, amikor sokszor önző vagyok, lusta, kényelmes, agresszív, irigy, sikertelen, rosszindulatú, stb?
Önmagunk szeretete tehát nem azt jelenti, hogy meg kell szabadulnunk minden rossz tulajdonságunktól, és majd csak utána lehetünk megelégedve magunkkal, hanem éppen azt, hogy feltételek nélkül, pusztán önmagunkért szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ha szembe nézünk a negatív tulajdonságainkkal, ha felismerjük azokat és nem tagadjuk le, nem bujkálunk előlük, máris nagy lépést tettünk előre, hiszen így majd módunkban áll kontrollálni a cselekedeteinket: észrevenni, ha épp a kisördög munkálkodik a tetteinkben.

A szerelem érzéséhez nem kell partner
Az indiai bölcs, Osho szerint a szerelemhez nem kell partner. Ha önmagadat szereted, és erre a szeretetre koncentrálsz, akkor azt fogod érezni, hogy szerelmes vagy, és ez a szerelem kiterjed mindenre és mindenkire, az egész világra, minden élőre és élettelenre. Osho szerint az a baj, hogy amint kiválasztunk valakit szerelmünk tárgyául, máris elfelejtjük a szerelem lényegét, a feltétel nélküliséget, mert azonnal birtokolni akarjuk. Csak akkor szeretlek, ha… Ha mellettem maradsz, ha viszont szeretsz, ha hű vagy, ha feleségül veszel…

Osho azt mondja, a kapcsolat szerelemből születik, a házasság viszont félelemből. „Ha elveszel, azzal aláírod, hogy nem fogsz elhagyni, vagyis ha nem írod alá, félek, hogy elhagysz.” Pedig két ember között a kapcsolódás úgyis csak addig tart, amíg van mit megosztani a másikkal.